Lederer-ház, Budapest
A bérház is, a palota is, mint elnevezés, megállapodott, szinte megrögzött fogalmakat jelöl meg. A bérház szó a közfelfogásban szépséges prózát jelent, a palota a fantáziát izgatja. Ugyanezt a különbséget érzi átművészet is, amikor ez a két fogalom eléje kerül. Még az építőművészet is, amikor akár a bérházat, akár a palotát meg kell építenie. Pedig neki mind a két épület megalkotása egyforma munkája volna. Csakhogy az egyiket egyszerűen megfogalmazza, a másikat pedig - költi. Amannak tervét ügyiratnak tartja, a másikét költeménynek. Amannak tervezésénél csak az épület jó hasznosítására, a beléje fektetett tőke legjobb gyümölcsöztetésére gondol, emennek megalkotásánál pompa érvényesítésére, kényelem kielégítésére, szépség megszólaltatására törekszik.
Ennek a szélsőséges különbségtételnek most már ideje elmúlt. Ma már a bérház az építőművészetben másképp szerepel, mint a közfelfogásban. Új anyagok, új konstrukciók, új technikai vívmányok az építészet számára lehetővé tették, hogy a bérház építésében pompát, szépséget, ötletességet érvényesítsen, s a ház jobb hasznosításának, a rája költött pénz jobb gyümölcsöztetésének szempontjai számára egyenesen szükségessé tették azt, hogy a kényelmet kielégítse s abban mesterkedjék, hogy a bérház szép, nobilis, világos és szellős legyen. Ma már a legprózaibb épület izgatja leginkább az építészetet a maga művészi energiájának kifejtésére. Nem is a bérház, hanem a nála is prózaibb árúház az új építészet művészi rátermettségének igazi dokumentuma. Amikor az árúház lett a fantáziának, a szépet alkotásnak, a művészi tehetségnek ösztökélője: a bérházról magától értetődik, hogy a megépítése művészi feladat. A bérház építője már nem bürokratikus fogalmazó, hanem alkotó művész. A bérház alaposan kinőtt a sablon keretéből; megépítését a fantázia és a tehetség, a tudás és az ötlet vállalta feladatául. Hanem azért a palota építése is megmaradt emezek feladatának. Csak szintén megnövekedett. Az ő lehetőségei és szükségességei is fokozódtak. A technika száz vívmánya s a kényelem ezer új kivánalma fokozza őket. A pompa fogalmának köre kiterjedt s a szélesebb határokban a művészet új utakon járhat.
Ezen az útján kisértem, mikor azt a házat bejártam, amelyet Bálint Zoltán és Jámbor Lajos a budapesti Bajza-utca és Aradi-utca sarkán épített. A harmadik emeleten végigfutó mozaikot-sgraffitót Kernstok Károly tervezte. A Lederer-házat, amelyben a két építész a bérház szempontjait és a palota szükségességeit elégítette ki. Nem palotaszerű bérházat kellett "építeniük, hanem azokat a szempontokat és ezeket a szükségességeket egyugyanabban az épületben úgy kellett érvényesíteniök, hogy egyugyanabban a keretben egymással szerves egységességben, mégis külön érvényesüljön a bérház is, a magánpalota is. Érvényesüljön az épület beosztásában és érvényesüljön a ház külsejében s a szerkezettel szorosan összefüggő, a ház mivoltát teljesen logikusan reprezentáló homlokzatban.
Úgy lehet, hogy ezt a különválasztást, amelynek az egységes hatást nem szabad megzavarnia, maguk az építőművészek tűzték ki maguknak feladatukul. Érdekesen, mindenki által megérthető módon oldották meg. A háromemeletes épület egyik része a háztulajdonos külön kis palotája, másik része finoman kiképzett bérház. Az emeletes palota be van iktatva a háromemeletes sarokházba; külön jellege kidomborodik, mégis az egész épületnek szerkezeti és dekorativ egységét nem hogy nem zavarja, hanem egyenesen ennek az egységnek alapja és hordozója. A két jellegnek kidomborítása és mégis egységes érvényesítése a legmegkapóbb művészi ötletek közül való.
A bajza-utcai homlokzat földszintje és első emelete pompás ritmusú kőarchitektura. A magas földszintet a kapu középütt kettéosztja. Jobbra-balra egy-egy magas, keskeny ablakokból egyesített ablaknyílás. Ez az ablakelrendezés a felületet ritmikusan tagolva, a sarkon ívben folytatódik. Szorosan egymás mellé rótt hosszú keskeny ablakok fonják körül ezt az ívsárkot. Egy-egy ablakcsoport egy-egy terem. Tulajdonképpen mindegyik csoport egy-egy széles nagy kőablak. A sarokívé a földszint úri szobájába visz világosságot. Fent az emeleten a téli kért fülkéjét világítja meg. Az első emeletnek ugyanez a ritmikus függőleges vonalzása van. A keret vonalai karcsú féloszlopok. Közvetlenül beolvadnak a vízszintes, pompásan stilizált kőornamentikába. Ez választja el a palota homlokzatát a bérházétól. Megkoszorúzza a palotát és körülövezi a kő-architekturából kiemelkedő sima vakolat-felület talpát.
Ez a felület csak széles sáv, a széles ablakok olyanok benne, mint a pántban az ékkövek. Fölötte megint könnyebb szalagként a harmadik emelet ablaksora következik. Benne, az ablakok közt, az emelet egész felületét befödvén, Kernstock Károly remek mozaikfrizje húzódik végig. A képsorozat csupa ritmus és csupa harmonizáltság. Beszédes, nemes nagyvonalúság. A felület nagyszerű megértése, a falfestés logikájának érvényesítése. A folt s a vonal benne merő ornamens. Az aktok egyszerűvé redukálva, az állatalakok egyszerűvé stilizálva. Semmi részletezés és csupa mindentéreztetés. A festészet, mint a felület ura, de tudván, hogy a felület az építészet eszköze. A két művészet egységben, egymás megértésének egységében. Talán a festészetnek visszatérése a maga régi, eredendő, egyedül igaz értelméhez. Kernstock mozaikalakjai vakolatba vannak berakva, s ebben a vakolatháttérben tompított arany hullámzik.
A kis palotahomlokzat a nagy háznak szinte a talapzata. Finom ritmusa a magasságba irányul, a függőlegest érvényesíti. A függőlegest a vízszintessel összeegyeztető ornamentikája stilizált futó növényzet. Lombozat, buja levélkoszorúk és bokréták. Csak a kapu fölött kidomborodó zárt erkélyablak könyöklője alatt indul a szögletekből a közép felé egy-egy kis puttifríz. De beleolvad a kőfelületbe és belevész a levélornamensbe. A földszint ablakos sarokívén túl táblaszerű széles, nagy vakolatfelület a palota architektúrájának véget vet. Olyan, mint a mondat után a pont és gondolatjel. Utána a bérház következik. Az emeleten a maga ablaksorát rögtön a sarok után megkezdi, a többi emeleten pedig folytatja a maga Bajzautcai homlokzatát. A bérház kapuja az aradiutcai homlokzatban van. A két házrész a második emeleten teljesen összeolvad. Az egyik homlokzaton a díszes kőpalota a bérházat hordja, a másikban a bérház architektúrája önállóan érvényesül, hogy a második emeleten átterjeszkedjék a palotahomlokzatba is.
Már az ablakelrendezésről szólván, megemlítettem a homlokzat struktúrái beszédességét. Minden részében vallomást tesz az alaprajzzal való összefüggéséről. Ez az alaprajz az építészektől a nagyméretnek kis helyen való érvényesítését kívánta. Az aránylag kis területen sok hely, sok világosság és nagy kényelem: ez volt a programm. Ami a helykihasználó ötletességnek mozgósítását jelenti. S hogy ez a mozgósítás megtörtént s Bálint és Jámbor a célszerűség követelményeivel megbirkózni igyekezett, sorra került a másik követelés is: a palota pompájának követelése. Bent a palota termeiben. A termeket díszíteni, berendezni, bútorozni kellett. Ez is az építészek dolga lett. Az építtető művészi érzéke az építész iránt való engedékenységben hamarosan ki szokott merülni, de ebben az esetben ez az engedékenység kimerithetetlennek mutatkozott. Az építészek a kész házat be is rendezhették. Nem kellett a nyers falaktól elbúcsúzniuk, hogy átadják őket a bútorosnak A palotát végig maguk alkothatták meg. A falakat burkolhatták, a burkolatot berakással, véretekkel díszíthették, a mennyezeteket kiképezhették és falak között és mennyezetek alatt stílszerű szobákat formálhattak. A maguk egyéni stílje szerint. Részt és egészet összahangolván, részt és egészet szabadon megkomponálván.
Kezdték a hall-lal. Barnára pácolt borove-fával burkolták, a burkolatot kirakták palisander-betétekkel. A burkolat fölött a falakat kékeszöld szövettel födték, föl a mennyezet koszorújáig. A mennyezet kaszettáit festett gipsz-ornamensekkel töltötték ki. Ebben a keskeny, kis hallban a terület valósággal szélhámoskodik. Nagy csarnoknak mutatkozik: impozáns magasság, jókora szélesség s a nagy-nagy hosszúság látszatával csal. Hátsó részében a hátfalnak nekiinduló falépcsője a tekintetet a méretek dolgában megzavarja. Szinte a messzeségbe látszik vinni, pedig a kezünk ügyében marad. A csarnokból széles tolóajtó visz jobbra az ebédlőbe. Sötétbarnás tölgyburkolatát bronzveretek tarkítják. A burkolat faliszekrényeket föd; a nagy ebédlő nagy ebédéinek készlete van bennük. A mennyezet mezőinek ornamensei közt világító testek. És nemes művű bronzcsillárok és fali karok is világosságba fürösztik a nagy termet, reflexjátékra ingerlik a sárga szövetkárpítot, a márványkandallót, rajta Ligeti Miklós bronzreliefjét.
A haliba balra egy úri szoba nyílik. A munka úri dologgá lesz benne, a pompa egyszerűsége s az egyszerűség nemessége közt. A sötétre pácolt bükkfa-könyvespolcokon ezüstveretek; motívumuk a fölrakott gipszmennyezeten, az ezüstözött világító testeken, a falak ezüstszürke selyemszövetén sokféleképpen megismétlődik. A nagy termet pamlagok részekre bontják és mindegyiknek más-más a jellege. Az egyik csevegésre, a másik pihenésre, a harmadik munkában elmerülesre invitál. A bútor párnázatának és a függönyök bársonyának sárgásbarna színe kellemesen olvad egységes hatássá és sok lefokozott csillogással a polcokat megtöltő könyvek kötésével.
A szalonban szín és fény szabadon verődhetik egymáshoz. Bálint és Jámbor ebben a teremben a pompa legkifejezettebb elemeivel dolgozott. A falat sárga márványnyal borították s a borítás fölött sárga selyem moiréval burkolták. A mennyezet gipszdísze ragyogó arany. Stilizált ecetlevélkoszorú övezi a kárpitot és tölti be a mennyezet szigeteit. A szigetekben opaleszkáló üvegű világító testek. A sárga szín- és fényharmóniában a sárga kapriorai márvány kandalló a maga éles vonalaival és bronzbetétével olyan, mint a tengerben a világító torony. Nyugalmat, biztonságot juttat az izgalmas hullámzásban. Az ébenfával és gyöngyházzal berakott bútor selymének csillogása, az arany tündöklése, a falak ragyogása, a villamos világ sugárzása közepette nyugalmat, szinte - klasszikus nyugodalmat juttat.
Ennyit a palotáról. A bérház lakásai becsülettel rászolgáltak a modern lakás névre. Kényelmesek, szellősek, világosak, elegánsak. Kis lépcsőházuk vasrácsát Forreider mester készítette. Szokása szerint vasból, - vasat éreztetve. Természetesen a vasmunkát is Bálint és Jámbor tervezte. A ház ormentikájának vezérmotivuma vonul végig más-másféle stilizáltságban a vason is. Mint ahogy a kőornamentikában és bent a palota díszítésében is azok a motívumok vezérkednek. Közöttük legdominálóbban az ecetlevél.
Forrás: Gerő Ödön (Műveszet, 1908.II)